Hóvirág

A héten először nyíltak ki Juno hóvirágai. Ma eszembe jutott erről a szívtakarítás, hogy talán ránk férne egy alapos leporolás.

Egy másik ok, hogy Mesi azután első sorban anyuék szolgálatában áll, én pedig NuvoleBianche-val nézek szembe 2014-el. Mikor Mesi hozzám került, nem tudták, hogy a Sony nem csak telefonokat gyárt, de ugyan ki róná fel ezt nekik? Főleg, hogy még most sem rossz masina! Sajnos az évek alatt kinőttem és még mindig nem találtam számára új XP-t-mert azzal a legjobb-így elérkezett az idő a VAIO számára. Meg persze a vele járó Win8-é, amivel még meg kell barátkoznom. Nem mondom, hogy zökkenőmentes kapcsolat lesz...

Közel egy éve nem posztoltam, elég sok dolog történt azóta, de inkább előre tekintek, a nevezetesebb dolgok úgy is felmerülnek a későbbiekben.
Amit talán nem olyan feltűnő változás, hogy tavaly ilyenkor a lolita volt a favorit és még csak ácsingóztam a rockabilly után. Ehhez képest ma a loli ruhák helyét pörgős szoknyák és fűzők váltották fel. Hóbortjaim ellenére ez talán annak a jele, hogy egyszer majd tényleg felnövök.

Egyre kevésbé használom az angolt. Persze itt nem az olvasásra gondolok. A probléma még talán az első gimis órákra nyúlik vissza. Szükséges volt, de szerettem az angolt, német helyett ebből terveztem érettségizni. Ez sikerült is. A munkahelyemen néha használnom kell, de többnyire olvasok vagy írok, nem szívesen beszélem. Nem vagyok biztos az okában, de hihetetlenül frusztrál, ha meg kell szólalnom angolul, és ez az utóbbi időben egyre súlyosabb. Egy angol úriember van nálunk, bár nem a klasszikus, hanem valamely vidék tájszólását beszéli, megértjük egymást. Egy hétig folyamatosan dolgoztam és szerdán már nem tudtam egy mondatnál többet kipréselni magamból. Tudtam, mit akarok mondani, de nem tudtam kimondani. Ijesztő dolog.
Végül is ez a borzasztó felismerés vezetett oda, hogy lépnem kell, mert ebből már nem lesz nyelvvizsga. Nem tudok heti többször visszajárni a régi tanáraimhoz, akikben bíznék.
Ez végül oda vezetett, hogy komolyan el kellett gondolkoznom a jövőmön, ugyanis mint tudjuk, egy nyelvvizsga már fél diploma. Ugyan akkor van más lehetőségem is. Persze szorgalom, kitartás és egy tanár megszervezése szükséges hozzá, de mindig lenne kihez fordulnom, akár kérdésem van, akár gyakorolnék. Így elkezdtem olaszt tanulni. Sokan feleslegesnek tartják az okos telefonok a rengeteg programmal, mondván, az telefonálásra való, de tágabb értelemben is kapcsolattartásra. Azért szerintem sokkal kényelmesebb, ha nem kell tankönyveket és szótárakat magammal cipelnem. Szóval találtam egész jó olasz nyelvtanulós alkalmazásokat és egy jó kis szótárt. Elhatároztam, hogy megtanulom a program mind a 6000 szavát, majd jöhet a tanár (mert olyankor a nyelvtanra figyelek és hajlamos vagyok hanyagolni a szókincset). Az egyik program olasz-magyar és kezdetleges mondatokat is tartalmaz, igaz a nyelvtant nem, de ha magamtól jövök rá, talán jobban megragad. A másik, ami szókincs fejlesztésre épít, olasz-angol, így ez utóbbit sem hanyagolom.

Egyenlőre ennyi.

Kocsányon lóg egy apró hang~

Annyira valószínűtlen, mint egy hívás a Nasa-tól... 23-án vizsga és még sms-re sem válaszol. Mégis kitől kérhetnék ehhez megfelelő segítséget? Tökéletes alany lett volna. Ha akkor megígértetem vele, most nem kellene ezen dilemmáznom. Buta lány.

Ihlet, ösztönzés és minden. Nekem szól és Dezsőnek. A Dal egyszerűen megragadt bennem és nem megy sehová, míg mozgásra nem késztetett. Bár már egy sikeres vizsgaidőszakot tudhatnék magam mögött és semmi sem fájna. Nincs ami vissza tartana vissza Dezsőtől, még az elpuhult ujjaim sem, újra megedződnének.

Röviden és lényegre törően ennyi az életjelem, csak épp levegőhöz nem jutok, nem, hogy fára másszak.

First time

A Mirror Eggs sikeresen debütált a Grabóban, ez tagadhatatlan. Igyekszem nem arra fektetni a hangsúlyt, még mennyit kihozhattak volna belőle, mert az elsőre túlzás lett volna. El kell ismerni, a fellépésünk után biztos volt, hogy lesz még több is!
Az eleje kicsit zötyögött ugyan, de a 3. szám után beindult a buli. Őszintén szólva kevés olyan előzenekart láttam eddig a Grabowskiban, akikre kíváncsiak voltak. Azt hiszem legalább annyira örültem a gyülekező közönségnek, mint maga a zenekar. Kis Dobos sokat kommunikált velük és reagáltak. Jó volt a hangulat, bár a zúzástól még távol állt. Nézzük sorrendben:
Kezdésnek az Igazán otthont választották a Grenmától az intro miatt, a második a Fuck time by Green Day. Tipikus kezdő zenekar stílusban.
Aztán jött a személyes kedvencem, Tankcsapda - Ez az a ház. Egyszerűen jobban áll nekik, hitelesebb tőlük, mint az eredeti, legalábbis számomra. Az én meglátásomat támasztja alá a tény is, hogy itt már elkezdődött valami. Megváltozott a légkör, az bárpultnál italozgató emberek elkezdtek a színpad felé pislogni. És az énekes is megszokta, hogy hallja a hangját.
A várt hatás nem maradt el, az ismerősen csengő Holiday elkezdte csalogatni az embereket. Lassan szivárogtak be és figyelték a fiatalokat. Nagyon izgultak, de ez a reakció oldott rajtuk is, ahogy láttam.
Mikor éppen nem játszott, 'Tibi' a zongorista a közönség csapatát erősítette. Új még az efféle környezetekben, de kegyetlenül magával rántja az érzés. Remélem. Oda passzol.
Nincsen minden rendben, East Jesus Nowhere, Ott ahol a part szakad következtek. Itt már nem volt gond a légkörrel, élvezetes volt. Hibának felróható, hogy Kis Dobos nagyon elemében volt, míg a többiek nagyon 'az első koncert' szellemében voltak jelen.
Következett a Viva la Gloria avagy Little girl. Ez mintha egy kicsit pihenős lett volna, de alapvetően ilyen a dal is.
Az utolsó három szám abszolút győztes volt! Meghozták a közönséget a főzenekarhoz és egy előzenekarnak ez a dolga, teljesítették. My Chemical Romance-Na na na, Papa Roach-Hollywood whore és The Pretty Reckless-Make me wanna die. Ehhez az összeállításhoz nincs is hozzáfűzni valóm, egyértelmű az eredmény. És persze a végére belejöttek. Nem csandben vonultak le, észrevétlenül, ez egyértelmű. Aki arra járt, legközelebb is fel fogja ismerni őket a színpadon.
Rengeteg munka vár még rájuk, kezdők és ez látszik. Sok hibát vétenek. De mikor felállnak a színpadra, figyelnek rájuk. Hiszem, hogy nem tévedek, ha azt mondom van jövője annak, amit csinálnak, ha kiforrták magukat a saját dalaik.
Köszönjük Mirror Eggs.