Beszélgetés

Csöndet, csöndet,
csak egyet szeretnék
kérni Tőled:
ülj ide mellém.

Kezed tedd ide a vállamra,
s mint régen, a csöndben,
hallgassunk egymásra.

Régen, régen,
csak egyet kértél tőlem:
üljek melléd,
maradjak veled.

Hallgassuk együtt a beszédest, a csöndet.
Mert szavak nélkül könnyebb
egymásra figyelni.

Hiány

William Blake


A VADVIRÁG ÉNEKE


Amint jártam az erdőt,
Hol zöldül az ág,
Hallottam, dalt dúdol
Egy vadvirág:

"Sötétben háltam,
Siket éjbe hulltan,
Mormoltam: félek
S gyönyörbe fúltam.

Reggel nekivágtam
Színében a láznak,
Hogy új Öröm érjen,
De csak megaláztak."

Mit is írjak? Csak kavarognak a gondolatok a fejemben és rá kell ébrednem, hogy nekem is vannak határaim. Mosolygós szomorúság van rajtam, már megint azt gondoltam, tényleg lehet. De nem lehet, mert a világ nem kerek, hanem olyan ovális forma. Hjajjj...

A kirinem velem van, és nemsokára levakarhatatlanul is velem lesz, csak az a másik fele pokolian hiányzik. A tanácstalanság is lehet méreg, az idő is, a messzeség is. De ha lehet ellenség, akkor miért ne lehetne barát is? Nem kívánnám vissza a régi időket, csak hogy az idő ne a távolság változását adja. :(

Azért nincs rossz kedvem! Majdnem megnyertük a gólyaavatót, mert a 'nyertesek' sportszerűtlenül játszottak. Viszont a gólyapásztoraink a legjobb arcok voltak! Költöttünk egy csomó verset és a fény gyermekeivé váltunk. Írtunk csapatindulót, megtanultunk egy gusztustalan verset, írtunk cuki ódát egy cuki kis fához, nem voltunk részegek és nagyon jól éreztük magunkat. Jövőre is lennék gólya velük. :D

Már vezetek forgalomban. Egyre kevesebb fenntartásom van a volánnal való kapcsolatomban, sőt kezdem élvezni! Tanár úr pedig a legjobb oktató! Vele tényleg megtanulok vezetni és nem csak bohóckodik, és még vezetés közben is jó vele beszélgetni. Ezt talán azért csinálja így, hogy még jobban megossza a figyelmem, de megy és még rádiót is hallgatunk. Annyira jól kezdem érezni magam órákon és az utakon. Nem gondoltam volna még rutin vizsga után sem. Most mégis így van és jóóóóó~

Életszerelem

Odakinnt esik,

de örökké nem eshet.

Felszabadít a Föld,

ha az Ég nem enged.

Feladnám életem

s nem küzdenék tovább,

ha szárnyam lenne

tudnám: a Nap vár.

De szívem csak fürdik,

fürdik a fényben.

Nem hajt vágy magasba,

nem várják a mélyben.

Dobog csak dobogj

a világok között.

Az ágon nőtt élet;

fáról fára szökj.

Élj te szerelmes

Élet! s ne tedd,

hogy nem teszed

míg be nem végzed!

Fuss csak, ne menekülj,

 a Halál is vár.

Nem üldöz senkit,

az ő karja tárt.

Megpihensz majd Élet,

ne reszkess, ne félj.

Szabadítód lesz az Ősz és a Tél,

addig csak rohanj, addig csak élj! 


Ez már egy jó ideje kikívánkozott belőlem, most már könnyű...

Szép és jó...?

Végre visszakaptam Mesit, miután rájöttem, hogy Rea-L/Gin és a blogger nem szeretik egymást. Húúú pedig annyiszor próbálkoztam, egy rakat beszámoló lehetne már. De nem. x'D

Na jó, rövid összefoglaló a fontosabb eseményekről:

Surus 18. szülinap:
Szőkeherceg bátyó hazatalált, a bringám spéci túralámpáját meg valamelyik ****** lenyúlta. Ne tudjam meg, ki volt az! Kicsit be is rúgtam, mivel akkor már egy éve nem ittam, de hát vigyáztak rám a kedveseim. :) Meg persze volt shisa és martini koktél, ahogy azt Surussal-Márkka kell. ^_^y

Peacetones és Eleven Hold koncert:
Hááát... Akárhogy igyekeztem, korán értem oda. Megvettem a belépőt, aztán elmentem sétálni, hogy majd koncertre visszaérek. Erre összefutottam egy kórházi ismerőssel és a barátnőjével, aki roppant aranyos lányzó. Azután indultam a club felé...és akkor leszólított egy fazon, hogy angolul tudok e vagy esetleg németül? Szegény olyan reményvesztetten kérdezte, nem volt szívem azt mondani, nem tudok, gondoltam útbaigazítom. Aztán végül elmentünk sétálni és beszélgetni. x'D De hát na, nem sokan álltak vele szóba, mert nem tudtak külföldiül. Állítólag. Most legalább van kivel angolul beszélgetnem/e-maileznem. A koncertek meg nagyon jók voltak, nem bántam meg, de csalódott voltam, mivel voltunk összesen vagy 7-en.

Paddy and the rats koncert:
Ez volt múlt hétvégén. Itt azért már voltunk jópáran. Én egy kolléganőmmel mentem, aztán összefutottunk a pókeres bandával. A hangulat úgy kitöltötte a termet, hogy levegőnek már nem is maradt hely.
Aztán olyasmi történt, amit a világon soha nem gondoltam volna, hogy megélek. A Művészúrnak lelkizni támadt kedve, és bebizonyította, a férfiak részegen őszintén megnyílnak. (Mikor megkérdezte, miért lógok velük, majdnem azt mondtam: ezért nem jártok pszichodokikhoz xD) Ez valahol jól esett, hogy engem talált meg, de jobb lett volna, ha aztán nem találom meg újra Cafféban, ahová a koncert után Adrival mentünk. Világosan megmondtam, vigye haza a bátyját. Miért is ne, ilyenkor veszi be ő is a leszarom tablettát (biztos megint felötlött benne valami ostoba filozofikus kérdést, amire nem talál választ és értelmetlenné válik minden cselekvés míg rá nem akad -.-'). Végül is hazajuttattuk Művészurat Kígyó nélkül is.
Pár nappal később fel is hívtam, hátha meglelte a választ, de korai még reménykedni. XD

Bipop caffe koncert:
Paddy and the rats után rögtön vasárnap. Kellemes levezetése volt a hétvégének ez a jazz est. Egyedül mentem, nem botlottam senkibe. A gintonic és a jazz kitöltött mindent. Olyan jóóó volt ^w^

A következő heti előzetes: rutin vizsga, latin zh, gólyaavató, meló és kitudja még mi...

Lélektől lélekig

Állok az ablak mellett éjszaka,

S a mérhetetlen messzeségen át

Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd

Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,

Jött a jeges, fekete és kopár

Terek sötétjén lankadatlanul,

S ki tudja, mennyi évezrede már.

Egy égi üzenet, mely végre most

Hozzám talált, szememben célhoz ért,

S boldogan hal meg, amíg rácsukom

Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a 

Tudósok finom kristályműszerén,

Bús földünkkel s bús testemmel rokon

Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,

És csöndben tűnődve figyelem,

Mily ős bút zokog a vérnek a fény,

Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,

A térbe szétszórt milljom árvaság?

S hogy össze nem találunk már soha

A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,

Mint egymástól itt a földi szívek!

A Szíriusz van tőlem távolabb

Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!

Ó, jaj, az út lélektől lélekig!

Küldözzük a szem csüggedt sugarát,

S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

Rea-L

A hivatás. Mi értelme megtalálnom és dolgoznom, célokat kitűzni és küzdeni, ha akkor, mikor szükség van rám, nem tudok lépni?! Dühös vagyok és elkeseredett, az anaemia miatt pedig még nehezebben viselem. Erősnek kellene lennem, de így nem megy, s most, hogy összeszedjem magam, szükségem lenne a társaságára, de lehetetlent kérek.(?) Pedig tudhatná, hogy ok nélkül nem hívom.
Össze kell szednem magam, hogy egyben tartsak minden mást. Meg kell acéloznom a szívem-lelkem, de már nem találok vissza olyan egyszerűen az elefántcsonttoronyba, még ha a várból nem is léptem ki. Kétségek gyötörnek, sötét van és nem találom az utat a labirintusban. Hát ennyire gyermek lennék még?
Eltökéltem magam. Állni fogom a sarat és akkor is nyílt segítséget kérek, ha minden porcikám tiltakozik is ellene. Mert ez a helyes, most nem rólam van szó, nem saját magam miatt cselekszem.

Csak fáj, csak fáj az a gyönyörű szívem

Épp kezdett bennem elpárologni a szombat, máris kedd lett. Extázis. Gin-tonic, mentolos füst, éves lány buli, minden ami jó. Pillangóval kimondatlan egyezséget kötöttünk és titkos jelek alkottunk, mint általánosban. Még sosem hallgattam ennyi techno és pop zenét egyszerre, ráadásul nem is zavart. Rájöttem, hogy még nem felejtettem el a Nasreentől tanultakat, jó lenne újra táncolni. Azért ez vigasztalt a gyatra seggrázó tudásom ellenében.
Tudtam, hogy Pillangó édesanyja beteg, de azt nem, hogy már egy ideje kezelik. Azért látszik, mennyire küzd, jól tartja magát, csak a szemei árulják el. Kegyetlen az élet a jó emberekkel.
Annyit hülyéskedtünk! Pillangó megint előszedte a részegedj okosan-t. BUÉK-ot kiabáltunk ha kifutott a pezsgő, és megannyi hasonló. Hát el lehet képzelni, 10 piárból szabadult lány, akik rákapnak a szabadságra. De még így is feltőnően kultúrált módon tudunk együtt zülleni. XD
Azt hiszem hülyeségek sorozatára készülök, amit úgy sem lesz bátorságom megtenni és ezt úgy is bánni fogom. Nem is tudok kiigazodni magamon. Utálom Étienne Rey-t, mert igaza van! Csak még nem értem, mert még nem értem meg hozzá azt hiszem. A legmulatságosabb, hogy a probléma forrása(i): a gondolkodás, a megfontoltság, a bizalom és a szeretet. Azért ez enyhén paradox.

Kakaóbajszot rajzol rád a bögre

Addig, addig dúdoltam, mígnem ma reggel tökéletesen megelevenedett előttem a jelenet.

http://www.youtube.com/watch?v=jiHf6wCH4tA

Egyszer biztosan... Tudom, s érzésből támadt egy gondolatom.

Nyári zápor

Első pont:
Már vagy egy hónapja azt veszem észre magamon, hogy mindenről egy dal jut az eszembe és dúdolni kezdem. Jó érzéssel tölt el, nem bánom, ha nem tűnik el ez a tünet, bár fogalmam sincs mi okozhatja.
Második pont:
Az a nagy helyzet, hogy 14-15-én szóbelizek és nem tudok semmit! Egyszerűen képtelen vagyok tanulni, leblokkoltam. Minden, amit olvasok, megmarad bennem, de mire elolvasom! Nem megy, erőszakolom magamra a sorokat, kínszenvedés az egész. Holott ezen múlik az érettségi, a pont, a felvétel, a minden. Mi lesz velem?
Harmadik pont:
Mostanában annyi nyári zápor járt erre és én úgy szeretem. Medárd napján is esett, szóval még 40 napig bőkezű lesz velünk az ég (persze reklamálhatnék, mert ma még nem esett, csak tegnap éjjel). Ilyenkor engem is kimos a nyitott ablaknál vagy a szabad ég alatt.
Arra jutottam, hogy: ...szerelmesnek kéne lenni. Nem mintha ez önmagában problémát jelentene, hisz mindig szerelmes vagyok. Persze emberi lénybe a közvetlen közelből teljesen más fogalom. Azért ez hülye dolog. Miért így raktak össze? Minden estere kellene, mert... mert ez van és nem jó és kész. Meg kell oldani. Kell egy félisten, aki megváltja a világot és szép és kedves és erős és jó ember... Azt hiszem, ilyen kívánalmak mellett legjobb, ha csak kitalálom magamnak. Tisztára begolyóztam. xD

Hát ez most mind kikívánkozott belőlem.

Nyárelő

Ma éjjel mezítláb indulok innen el, kavics karcolja talpam, combomon borostyán kúszik fel. Ezek a nyári éjszakák rejtik el, az ő arcát, ki könnyeim issza fel...

Semmi baj

Távolság, felhős ég
Száguldás és fény
Víztükrön vörös nap
Árnyék majd éj...

Őrjöngés, porfelhő
Szikkadt talaj
Pohár és csikkerdő,
Mámor és zaj

Ténfergés, koccintás
Kólával a bor
Gyorsbüfé, lassú tánc
Cipőnkön por

Áradás, oldódás
Kilengés, tombolás
Sodródás, lökdösés
A pultnál sor

Jókedv és kábulat
Hőség és izzadtság
Szétesés, ájulás
Tömeg sodor

Tévedés, lángolás
Csók és közöny
Rámászás, szétválás,
Mosolyra könny

...de ott terem az őrangyalom és eloszlik a sötét

Az első érzés

Sokáig nem tudtam, mihez kezdjek magammal, a régi helyen nem maradhattam. Hát most így döntöttem, itt vagyok. Darabokban és mégis egyben.
Ma tartottam egy igazi szívtakarítást: Junoval ellátogattunk Völgyszigethez. Ez is hiányzott, akárcsak Kígyó. Mire hazaértem béke volt bennem. Könnyebb így gondolkodni.

Igazából az egész itt létem egy rejtvény miatt adódott:
"A nagy szerelem nem érzelem, hanem vállalkozás." Írta valaha Étienne Rey, és vetett magot bennem ez a gondolat. Mert először azt hittem-naivan-értem. Dehogy értettem! Rá is jöttem erre hamar, ez a mondat lett a vesztem két napja. Majd újra és újra ismételtem magamban. Aztán rátaláltam Rey újabb szavaira: "Akik nem mernek kockázatot vállalni, nem méltók arra, hogy szeressenek. S minden olyan szerelem, amely nem jár kockázattal, ízetlen."
Persze mindez majd akkor válik kerekké, ha végre megérkezik a könyvem-ugyanis a nagy értelmezés nem hagyott nyugodni, s megrendeltem egy antikváriumból Rey Ariane című művét-s az utolsó sor is értelmet nyer számomra.

A mai kiruccanás és lélek-ajándék után örömmel tölt el minden gondolat.