First time

A Mirror Eggs sikeresen debütált a Grabóban, ez tagadhatatlan. Igyekszem nem arra fektetni a hangsúlyt, még mennyit kihozhattak volna belőle, mert az elsőre túlzás lett volna. El kell ismerni, a fellépésünk után biztos volt, hogy lesz még több is!
Az eleje kicsit zötyögött ugyan, de a 3. szám után beindult a buli. Őszintén szólva kevés olyan előzenekart láttam eddig a Grabowskiban, akikre kíváncsiak voltak. Azt hiszem legalább annyira örültem a gyülekező közönségnek, mint maga a zenekar. Kis Dobos sokat kommunikált velük és reagáltak. Jó volt a hangulat, bár a zúzástól még távol állt. Nézzük sorrendben:
Kezdésnek az Igazán otthont választották a Grenmától az intro miatt, a második a Fuck time by Green Day. Tipikus kezdő zenekar stílusban.
Aztán jött a személyes kedvencem, Tankcsapda - Ez az a ház. Egyszerűen jobban áll nekik, hitelesebb tőlük, mint az eredeti, legalábbis számomra. Az én meglátásomat támasztja alá a tény is, hogy itt már elkezdődött valami. Megváltozott a légkör, az bárpultnál italozgató emberek elkezdtek a színpad felé pislogni. És az énekes is megszokta, hogy hallja a hangját.
A várt hatás nem maradt el, az ismerősen csengő Holiday elkezdte csalogatni az embereket. Lassan szivárogtak be és figyelték a fiatalokat. Nagyon izgultak, de ez a reakció oldott rajtuk is, ahogy láttam.
Mikor éppen nem játszott, 'Tibi' a zongorista a közönség csapatát erősítette. Új még az efféle környezetekben, de kegyetlenül magával rántja az érzés. Remélem. Oda passzol.
Nincsen minden rendben, East Jesus Nowhere, Ott ahol a part szakad következtek. Itt már nem volt gond a légkörrel, élvezetes volt. Hibának felróható, hogy Kis Dobos nagyon elemében volt, míg a többiek nagyon 'az első koncert' szellemében voltak jelen.
Következett a Viva la Gloria avagy Little girl. Ez mintha egy kicsit pihenős lett volna, de alapvetően ilyen a dal is.
Az utolsó három szám abszolút győztes volt! Meghozták a közönséget a főzenekarhoz és egy előzenekarnak ez a dolga, teljesítették. My Chemical Romance-Na na na, Papa Roach-Hollywood whore és The Pretty Reckless-Make me wanna die. Ehhez az összeállításhoz nincs is hozzáfűzni valóm, egyértelmű az eredmény. És persze a végére belejöttek. Nem csandben vonultak le, észrevétlenül, ez egyértelmű. Aki arra járt, legközelebb is fel fogja ismerni őket a színpadon.
Rengeteg munka vár még rájuk, kezdők és ez látszik. Sok hibát vétenek. De mikor felállnak a színpadra, figyelnek rájuk. Hiszem, hogy nem tévedek, ha azt mondom van jövője annak, amit csinálnak, ha kiforrták magukat a saját dalaik.
Köszönjük Mirror Eggs.