Patkányok a fedélzeten~

Végül is eljutottam Paddy and the rats koncertre tegnap, ami nagyon jó volt de a legutóbbi felépésüktől a Grabóban kissé elmarad.

Kezdjük ott, hogy végül totál egyedül mentem, gondolván majdcsak lesz valahogy, és remélve, csak felbukkan egy-két ismerős arc. Végül szerencsémre elsőként a Nyúllal futottam össze, bár mi szerencse mi nem az, erős alapozással kezdte az estét és egy erős bemutatkozás is megesett a haverjával (aki közölte velem, hogy engem nem Istvánnak hívnak; hú, köszi, megmentetted az estém, már majdnem így mutatkoztam be mindenkinek x'D).
Ekkor elvileg már az első előzenekar játszott volna, nevezetesen az Indygo, utánuk a Karma. Nos, ők ezalatt csendben dohányoztak lent, Nyúllal diskurálva az utakról és megesett bulikról. Ezalatt a színpad csak porosodott elhagyatottan, árván, hangszerek és zenészek után sóvárogva.
Az előzenekaroknak kellett volna végezniük nagyjából, mikor felbukkantak a régen látott arcok is, bár Surust és E-t hiányoltam, no meg Kígyót, de hát erre számítottam. Persze ez nem jelenti azt, hogy a M-nek, L-nek, G-nek és D-nek ne örültem volna, de a férfiak így határozott túlerőbe kerültek, és hát nem akartam összetörni magam az első sorban. Minden esetre az enyhén 'kis csúszás' alatt feltaláltuk magunkat. Megtanultam csocsózni, legalábbis jól csinálom, mikor nem tudom mit csinálok, M-el ugyanis négyből háromszor nyertünk. Azt hiszem szeretek csocsózni. ^_^
Nagy nehezen elfogyott a két előzenekar, akik nem biztos, hogy megérdemlik ezt a modort, de sajnos én nem rájuk voltam kíváncsi, a késés pedig megpecsételte a hangulatot.
Végül betaláltunk a koncert terembe és láss csodát, Paddy és a patkányok hangoltak. Kezdtünk a Pub'n'Roll-al és a többi sorrendjére már nem is emlékszem. Jó volt, de összességében túl sok volt az átvezető és a ballada. Persze lehet, hogy csak én pörögtem nagyon, bár L. és M. is kezdte unni a lassú sodrást, szóval eljött a whisky ideje (bár nem volt szerencsés az első találkozásom ezen itallal, most derekasan javított saját megítélésén a szememben). A Never walk alone és a hasonló átvezetőkön kívül pattogtam mint a gumilabda ott a jobb hangfal mellett, bár az este folyamán a mellettem álló vad tömeg kétszer is lecsapott a vállamra/karomra (a bal oldalamon egy darabig nem alszom). A koncert közepén Paddy-ék elnézést kértek az önhibájukon kívüli csúszásért és engesztelésül 4 db cd-t kiosztottak. Paddy is kapott egy tartalmas szerelmeslevelet, amit megosztott a tisztelt publikummal is, ez állt benne: 'Paddy, szép a péniszed' aláírva több lány által. Persze megköszönte a bókot, hisz minden férfi hiú (és csak egy pillanatra vetődött fel benne a kérdés, hogy úgy mégis honnan..).
Végül kétszer is visszajöttek. ...és igen, Paddy egészségesen őrült, legalábbis ha valóban azt várta, hogy a dal vége csupasz orgiába csapjon át. Leült a színpad szélére és maga köré ültette a társaságot, váltig bizonygatva, hogy milyen jó lenne, mint a hippik, meg mint abban a filmben. De nem is lenne igazi, ha nem támadnának efféle őrült ötletek egy-egy ilyen koncerten, igaz, azt már kevésbé díjazom, hogy L. behajítson a színpadra.

Még tervbe lett véve egy Grabó café és tervezgetés a Volt fesztiválról *de jó lenne elmenni*, végül csak egy hazaút lett belőle.

Mindent összevetve elég jól sikerült az este (kihagyva azon aprócska részleteket, melyeket nem igazán tudok hová rakni). Abszolút feltöltődve állok a fősulis hét elé, jöhet Gangsta~