Nyári zápor

Első pont:
Már vagy egy hónapja azt veszem észre magamon, hogy mindenről egy dal jut az eszembe és dúdolni kezdem. Jó érzéssel tölt el, nem bánom, ha nem tűnik el ez a tünet, bár fogalmam sincs mi okozhatja.
Második pont:
Az a nagy helyzet, hogy 14-15-én szóbelizek és nem tudok semmit! Egyszerűen képtelen vagyok tanulni, leblokkoltam. Minden, amit olvasok, megmarad bennem, de mire elolvasom! Nem megy, erőszakolom magamra a sorokat, kínszenvedés az egész. Holott ezen múlik az érettségi, a pont, a felvétel, a minden. Mi lesz velem?
Harmadik pont:
Mostanában annyi nyári zápor járt erre és én úgy szeretem. Medárd napján is esett, szóval még 40 napig bőkezű lesz velünk az ég (persze reklamálhatnék, mert ma még nem esett, csak tegnap éjjel). Ilyenkor engem is kimos a nyitott ablaknál vagy a szabad ég alatt.
Arra jutottam, hogy: ...szerelmesnek kéne lenni. Nem mintha ez önmagában problémát jelentene, hisz mindig szerelmes vagyok. Persze emberi lénybe a közvetlen közelből teljesen más fogalom. Azért ez hülye dolog. Miért így raktak össze? Minden estere kellene, mert... mert ez van és nem jó és kész. Meg kell oldani. Kell egy félisten, aki megváltja a világot és szép és kedves és erős és jó ember... Azt hiszem, ilyen kívánalmak mellett legjobb, ha csak kitalálom magamnak. Tisztára begolyóztam. xD

Hát ez most mind kikívánkozott belőlem.