Panni!

Nagy a felfordulás a kis vattacukor felhő miatt, kamaszodik, rákapott a kalandozásra, mindenhol kibújik és felfedezőútra indul. Amíg Juno ugatása nem figyelmeztet minket. Azért ma elmentünk sétálni, ami igen nagy kihívás volt. Anyukát, apukát meglátogattuk, s bár Maya megismerte, magához szorította, végigmérte, végigszaglászta, majd elkergette. Ebből azt vontam le, szerinte már nálunk van az otthona a lurkónak és persze a Juno szagát is felismerhette.
Azután az erdei utak felé mentünk, s míg a házak, a kutyák ismerősek voltak, addig az fák, az ismeretlen hangok és szagok kicsit elbizonytalanították.
A legnagyobb kaland azonban a más kutyákkal való találkozás. Ezen a téren is szerencsés volt a mai nap. Pedig néha már a spray-n volt a kezem, de végül nem kellett.
Konklúzió: Elszoktam én már a kölyökneveléstől és messze vagyunk még a póráztalanítástól. (Amit még sosem tanítottam, mivel Juno-nál ez volt az alapvető...)
Azért Panni elnézi ezt nekem, a 'high five'-ot két pillanat alatt elsajátította, előzetes tanítgatás nélkül. Azért tud ő, ha akar. Bár fajtájához híven, megvan a magához való esze.

...és a mai lelemény (találóan jegesmedvés):
http://hu.wikipedia.org/wiki/Thomas_D%C3%B6rflein

http://hu.wikipedia.org/wiki/Knut_%28jegesmedve%29

http://www.youtube.com/watch?v=5w4x5kHO_cQ&feature=endscreen&NR=1