Origin

Muszáj itt is egy adag rajongást kifejeznem. Most fejeztem be a Gin'iro no Kami no Agito című Gonzo alkotást és teljesen a szívembe lopta magát, akárcsak Miyazaki kirinje. Leírhatatlan érzés!


Sokan a történet kidolgozását kritizálják az alkotásban, én viszont úgy vélem teljesen rendben van. Nem kell többet mondani, teljesen érthető ha valaki kicsit is figyel. Persze nem csak a filmre, hanem a saját életére is. Csupán egy futurisztikus jövőbe helyezi önmagunk megmentését. Ezalatt pedig érthetünk sok mindent, de az félreérthetetlen alapigazság, nem az a 'normális világ', a civilizáció, hogy mindent gépesítünk és mi irányítunk minden pillanatot. Bizonyos értelemben és költőien megfogalmazva igenis "az Erdő gyermekei" vagyunk. (Ezen a ponton ötlött fel bennem, hogy minden általam ismert vallásban a teremtéstörténet az embert egy már megteremtett világban helyezi el, többnyire pedig valamilyen formájú erdő is szerepet kap, hívjuk azt Édenkertnek vagy akármi másnak. Számomra ez igen érdekes felfedezés volt.)

Ugyanakkor ellentmondásosnak tartom a japánok természeti beállítottságát (amit biológiailag is igazoltak) a hatalmas városaikkal és iparukkal. Persze hozzá kell tennünk, hogy akár emberi kéz pusztítását, akár természeti csapást képesek áthidalható akadályként túlélni.

Visszatérve az animére
Egyrész ellenutópia: ugyan ezt az időszakot ismerjük meg a legkevésbé, a mai emberek szellemiségét fedezhetjük fel benne. Dr. Sakura, mintha olvasta volna Az ember tragédiáját, az eszkimó jelenetre gondolva erdősíteni szeretné a Földet.

Másrészt utópia: A rosszul elsült kísérlet miatt a földet minden tekintetben élő és öntudatos Erdő növi be, mely az emberekre támad. Két várost ismerünk meg, ahol a még életben maradottak menedéket találnak. A béke városában az emberek vizet kapnak az Erdőtől, ha hajlandóak szimbiózisban élni vele. A harc városa azonban nem hajlandó behódolni és a pusztulásukra tör.

A történet akkor kezdődik, mikor Agito, a béke városából véletlenül rátalál Tula-ra, a letűnt civilizáció gyermekére. Persze nem ő az egyetlen "hibernált" ember, maradtak páran, s egyikük el is csábítja a lányt, hogy visszaállítsák a rendet, a "normális" életet.
Mindkét szereplő fejlődik a történet során. Agito problémás kamaszból férfivá érik és apja nyomdokaiba lép. Tula pedig megérti, miért harcol az általa civilizálatlanságnak vélt életmódért egy maroknyi ember.

A történetről szándékosan nem árulok el többet, hadd színesítse a történet fonalát a többi érdekes apróság. Személy szerint világ életemben erdőjáró voltam, talán ezért van bennem némi elfogultság, persze nem vagyok az a 'tilos fűre lépni' elszánt zöld aktivista. Nekem nagyon tetszett, ajánlom megtekintésre.